Ecrire ici nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn

Imám neked...

Imám - NEKED Szeretlek...csak szeretlek. A mennyben és a földön is, legyen szent a Te neved. Mint mindennapi kenyerünket úgy add magad nekem. Most és máskor is. Jöjjön el az Én országom, hol szerethetlek téged! Mert hiába szeretsz mást és õ is akar téged! Legyen meg az akaratom itt lenn a földön. Én szeretlek akkor is ha már nincs miért, ha már nem kell senki kölcsön. Ha már tudják, és tudhatják mások is Én belehalok, .. tudom.. de mégis de még akkor is, szeretni kell lemondva!! Szeretni kell várva. Összekulcsolt testek izzadt nyomorával. Pedig jó lenne úgy , ahogy szeretnéd még!! Jó lenne úgy ahogy szeretném Én! Ne eresszük szerelmünk idõ elõtt sírba! Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen sírva!! Pedig megfogok halni s Te nem értettél semmit, Megfogok halni mert nem tudtam adni. Nem tudtam adni,csak ennyit, Nem tudtam mondani amit kellett volna. Csak akartam élni, neked játszani,,, játszani nem félni! Játszani neked a reggelt, a nap elsõ sugarával, A reggelivel melyet ágyba hozod annak kit kedvesednek játszol. Ahogy a földön , úgy a mennyben is. Te szeretsz mást! Én szeretlek téged! hogy engem fogsz szeretni sohasem igérted. Te nekem vagy de ugyanúgy másnak! Krisztusnak jó vagyok! De bolondnak gyáva!! Messze vagy de legyek bárhol is.... szeretlek..csak szeretlek akkor is .. még akkor is szeress vigyázva! ne szeress bántva... Szeress mert a látszatnak könny lesz egyszer az ára!! Borzas szerelmünket ki fésüli újra ? Hogyan jutunk a semmibõl a mindeneken túlra?? ÁMEN

GloriaV

Imám- Neked..

ECRIRE ici

Képzelet

Egy érzés, egy pillanat,

s egy kép, ami megmarad

A valóság, s képzelet,

játékot űz veled.

Látod, de nem hiszed,

érzed, de nincs veled.

Egy látomás, végtelen,

s a képzelet, száll velem.

Csak érint és elhalad,

mint árnyék, egy perc alatt.

Itt volt, de elveszett,

kerested, hol lehet.

Elmúlt, de újra jön,

egy szép nap, majd rád köszön.

Érzed, most jó neked

vágysz rá, de nem mered.

Szólnál, de nincs kinek,

kérdeznéd, hogy lehet?

Látod, mert képzeled,

érzed, mert elhiszed.

Érint, bár messze vagy,

álomként elragad.

Könnyek

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda

Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz!

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem.
 Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. 
Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent,
 ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.

   

Szerelem

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért. “Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

Lélekszerelem

Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat – legyenek azok bármilyen álmok.”“Nem lesz könnyü, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.” “Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába!
De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle.”
“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.”
“Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.”